székeik

Hungarian

Etymology

szék +‎ -eik (possessive suffix)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈseːkɛjik]
  • Hyphenation: szé‧ke‧ik

Noun

székeik

  1. third-person plural multiple-possession possessive of szék

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative — székeik
accusative — székeiket
dative — székeiknek
instrumental — székeikkel
causal-final — székeikért
translative — székeikké
terminative — székeikig
essive-formal — székeikként
essive-modal — székeikül
inessive — székeikben
superessive — székeiken
adessive — székeiknél
illative — székeikbe
sublative — székeikre
allative — székeikhez
elative — székeikből
delative — székeikről
ablative — székeiktől
non-attributive
possessive - singular
— székeiké
non-attributive
possessive - plural
— székeikéi
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.