csészéje

Hungarian

Etymology

From csésze +‎ -je (“his/her/its”, possessive suffix).

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈt͡ʃeːseːjɛ]
  • Hyphenation: csé‧szé‧je

Noun

csészéje

  1. third-person singular single-possession possessive of csésze

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony)
singular plural
nominative csészéje —
accusative csészéjét —
dative csészéjének —
instrumental csészéjével —
causal-final csészéjéért —
translative csészéjévé —
terminative csészéjéig —
essive-formal csészéjeként —
essive-modal csészéjéül —
inessive csészéjében —
superessive csészéjén —
adessive csészéjénél —
illative csészéjébe —
sublative csészéjére —
allative csészéjéhez —
elative csészéjéből —
delative csészéjéről —
ablative csészéjétől —
non-attributive
possessive - singular
csészéjéé —
non-attributive
possessive - plural
csészéjééi —
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.