érjük

ér +‎ -jük (in whichever sense)

• IPA^(key): [ˈeːrjyk]
• Hyphenation: ér‧jük

érjük

1. first-person plural indicative present definite of ér
2. first-person plural subjunctive present definite of ér

This form normally occurs when a verbal prefix is separated from the verb:

• érjük (…) el, el … érjük ― elérjük ― elér
• érjük (…) fel, fel … érjük ― felérjük ― felér
• érjük (…) meg, meg … érjük ― megérjük ― megér
• érjük (…) utol, utol … érjük ― utolérjük ― utolér
• and some more, see its derivatives with verbal prefixes.